"Itt jókat alszunk, mert itt örök az álom,
Örök a szél és a lomb a fákon,
Örök a magány és örök az emlék,
Bennünket lágyan ringat a nemlét.
De ha gondolsz ránk, mi felébredünk,
De ha gondolsz ránk, érinted kezünk,
De ha gondolsz ránk, abban örömöt lelünk,
De ha gondolsz ránk, akkor itt vagy velünk...
Ne állj zokogva síromnál,
nem vagyok ott
nem alszom.
De ott vagyok az ezer szélben, ami fú.
Én vagyok a gyémánt csillogás a havon,
én vagyok a napfény az érett gabonán.
Én vagyok a szelíd őszi eső,
amikor felébreszt a reggeli zsivaj, ott vagyok minden hangban veled.
A csendesen köröző madár szavában, de én vagyok a csillag is,
mely rád süt az éjszakában.
Ne állj hát zokogva síromnál;
Nem vagyok ott,
Nem haltam meg. "
Őszinte részvétem! Nagyon szép a felvétel a megemlékezéshez!
Őszinte Részvétem! Sajnálom! ☹️
Örök a szél és a lomb a fákon,
Örök a magány és örök az emlék,
Bennünket lágyan ringat a nemlét.
De ha gondolsz ránk, mi felébredünk,
De ha gondolsz ránk, érinted kezünk,
De ha gondolsz ránk, abban örömöt lelünk,
De ha gondolsz ránk, akkor itt vagy velünk...
Maurice Maeterlinck"
Őszinte részvétem! ☹️
nem vagyok ott
nem alszom.
De ott vagyok az ezer szélben, ami fú.
Én vagyok a gyémánt csillogás a havon,
én vagyok a napfény az érett gabonán.
Én vagyok a szelíd őszi eső,
amikor felébreszt a reggeli zsivaj, ott vagyok minden hangban veled.
A csendesen köröző madár szavában, de én vagyok a csillag is,
mely rád süt az éjszakában.
Ne állj hát zokogva síromnál;
Nem vagyok ott,
Nem haltam meg. "
Csodás fotó!