Meteorológiai észlelési alapismeretek
Mire figyelj, ha az időjárást nemcsak nézed, hanem észleled is?
Az időjárás észlelése jóval több annál, mint hogy ránézünk a hőmérőre, és leolvassok, hány fokot ír. Egy igazán hasznos észlelésben benne van az ég állapota, a felhők típusa, a szél viselkedése, a csapadék jellege, a látástávolság, valamint azok a különlegesebb jelenségek is, amelyek sokat elárulnak a légkör pillanatnyi állapotáról. Az alábbi útmutató abban segít, mire érdemes figyelni, és hogyan lehet szabályosan mérni a legfontosabb meteorológiai elemeket.
1. Az észlelés alapjai
Az első és legfontosabb szabály, hogy az észlelés mindig az aktuális állapotról szóljon. Ne azt írd le, milyen idő volt fél órája, hanem azt, ami éppen most történik.
Érdemes megfigyelni:
- milyen az égkép
- mennyi felhő van az égen
- milyen típusú felhők látszanak
- fúj-e a szél, és ha igen, mennyire erősen
- van-e csapadék, és milyen formában hullik
- csökken-e a látástávolság pára, köd vagy por miatt
- látható-e valamilyen különleges időjárási jelenség (pl. zivatar, szivárvány)
Fontos, hogy a mért adatot és a szemmel látható jelenséget érdemes külön kezelni. Ha valamiben nem vagy biztos, egyszerűen, egyértelműen írd le, mit látsz. Az is hasznos információ, hogy a jelenség erősödik, gyengül vagy változatlan.
2. Égkép
Az ég sokszor előbb elárulja, mi készül, mint a műszerek. Ezért észleléskor mindig érdemes felnézni.
Derült ég (0-1 okta)
Kevés vagy semennyi felhő nincs az égen.
Jellemzői:
- nappal sok napsütés
- éjszaka erősebb lehűlés
- hajnalban könnyebben kialakulhat köd, harmat vagy dér
Gyengén felhős ég (2-3 okta)
Az égbolt kisebb részét fedik felhők.
Jellemzői:
- a napsütés többnyire zavartalan
- nyugodt, eseménytelen időre utalhat
Közepesen (4-5 okta) vagy erősen felhős ég (6-7 okta)
A felhőzet már az ég jelentős részét elfoglalja.
Jellemzői:
- a napsütés időnként, erősen felhős égbolt esetén gyakran kiszűrődik
- a felhők vastagodása csapadék közeledtét is jelezheti
Borult ég (8 okta)
Az egész égbolt felhővel borított, nem látszik az ég kékje.
Jellemzői:
- tartósan szürke, zárt égkép
- gyakran kapcsolódik frontokhoz vagy csapadékos időhöz
3. Felhők osztályozása
A felhőket meteorológiában két fő szempont alapján szokás csoportosítani:
- alakjuk szerint
- magasságuk szerint
A kétféle osztályozás összefügg egymással, ezért a felhőnevek általában egyszerre utalnak a megjelenésre és a felhőalap magasságára is.
Osztályozás alak szerint
1. Réteges felhők
Ezek a felhők kiterjedt, összefüggő vagy közel összefüggő réteget alkotnak az égen. Inkább vízszintes irányban terjednek, mint függőlegesen.
Ide tartoznak:
- stratus – rétegfelhő
- altostratus – középszintű rétegfelhő
- cirrostratus – fátyolfelhő
- nimbostratus – esőrétegfelhő
Jellemzőjük, hogy gyakran borult eget, illetve egyenletes, tartós csapadékot adnak.
2. Gomolyos felhők
A gomolyos felhők elkülönülő felhőtömbökként jelennek meg, és függőleges irányban fejlettebbek.
Ide tartoznak:
- cumulus – gomolyfelhő
- stratocumulus – réteges gomolyfelhő
- altocumulus – középszintű gomolyfelhő
- cirrocumulus – pehelygomolyfelhő
Jellemzőjük a gomolygó, pamacsos megjelenés.
3. Függőleges kiterjedésű felhők
Ezek a felhők a gomolyfelhők családjába tartoznak, de olyan erőteljesen fejlődnek felfelé, hogy külön csoportként is érdemes kezelni őket.
Ide tartoznak:
- cumulus congestus – tornyos gomolyfelhő
- cumulonimbus – zivatarfelhő
Ezekhez gyakran kapcsolódik:
- zápor
- zivatar
- jégeső
- erős széllökés
- villámlás
4. Szálas, rostos felhők
Ezek főként a magas szinten képződő, jégkristályokból álló, finom szerkezetű felhők.
Ide tartozik:
- cirrus – pehelyfelhő vagy rostfelhő
Jellemzőjük a szálas, tollszerű, foszlányos forma.
Osztályozás magasság szerint
A felhőket a felhőalap magassága alapján is csoportosítjuk. A pontos magasság földrajzi szélességtől is függhet, de a mérsékelt övben nagyjából a következő felosztás használható.
A) Magas szintű felhők
Általában 6–12 km magasságban helyezkednek el.
Ide tartoznak:
- cirrus (Ci) – pehelyfelhő / rostfelhő
- cirrostratus (Cs) – fátyolfelhő
- cirrocumulus (Cc) – pehelygomolyfelhő
Jellemzőik:
- fehéres, vékony megjelenés
- gyakran jégkristályokból állnak
- nem adnak csapadékot
- a cirrostratus gyakran halót okoz
B) Középszintű felhők
Általában 2–6 km között fordulnak elő.
Ide tartoznak:
- altostratus (As) – középszintű rétegfelhő
- altocumulus (Ac) – középszintű gomolyfelhő
Jellemzőik:
- szürkés vagy fehéres felhőmezők
- a Nap gyakran csak elmosódva látszik rajtuk át
- frontokhoz, nedvesebb légrétegekhez kapcsolódhatnak
C) Alacsony szintű felhők
Általában a felszíntől 0–2 km-ig terjedő rétegben jelennek meg.
Ide tartoznak:
- stratus (St) – rétegfelhő
- stratocumulus (Sc) – réteges gomolyfelhő
- nimbostratus (Ns) – esőrétegfelhő
Jellemzőik:
- gyakran szürke, zárt felhőzetet alkotnak
- borult időt okoznak
- szitálás, eső, hó is hullhat belőlük
D) Függőleges kiterjedésű felhők
Ezeknek a felhőknek az alapja többnyire alacsonyan van, de nagy magasságba nyúlhatnak fel.
Ide tartoznak:
- cumulus (Cu) – gomolyfelhő
- cumulus congestus – tornyos gomolyfelhő
- cumulonimbus (Cb) – zivatarfelhő
Jellemzőik:
- erős feláramlással fejlődnek
- nagy függőleges vastagságúak
- záporos, zivataros időt okozhatnak
4. Csapadékfajták
Nem csak az számít, esik-e.
Az észlelésben a csapadék típusát és erősségét is érdemes megadni.
Eső
Folyékony halmazállapotú csapadék, 0,5 mm-nél nagyobb átmérőjű vízcseppek folyamatos, egyenletes hullása.
Szitálás
Nagyon apró (átmérő < 0,5 mm) vízcseppekből álló gyenge csapadék.
Zápor
Hirtelen kezdődik, intenzitása gyorsan változik, és általában rövid ideig tart.
Hó
Jégkristályokból álló szilárd csapadék, amely elsősorban a téli félévben jellemző.
Havas eső
Az eső és a hó keveréke.
Ónos eső
A fagyos felszínre érve azonnal ráfagyó folyékony csapadék. Jellemzően télen melegfrontok érkezését kíséri, amikor a magasban pozitív a hőmérséklet, a talaj közelében viszont fagyos a levegő.
Miért fontos?
- különösen veszélyes közlekedési helyzetet okozhat
- a növényzetre, vezetékekre is vastag jég rakódhat
Fagyott eső
Annyiban különbözik az ónos esőtől, hogy a pozitív hőmérsékletű légrétegen áthulló és felolvadó csapadék még a talajra érkezés előtt visszafagy köszönhetően egy vastagabb, fagyosabb légrétegnek a talaj fölött. Így apró jégszemek formájában ér felszínt.
Jégeső, jégdara
Főként záporokhoz, zivatarokhoz kapcsolódó szilárd csapadékformák.
Ezek a hulló csapadékok.
Vannak azonban úgynevezett nemhulló csapadékfajták is, amelyek a felszín közelében a levegőben lévő pára kicsapódása során keletkeznek.
Harmat
Akkor jön létre, ha a levegő hőmérséklete eléri telítési pontját, a növények, tereptárgyak felszínén apró vízcseppek formájában jelenik meg.
Dér
A harmathoz hasonlóan keletkezik fagypont alatti hőmérséklet esetén.
Zúzmara
Akkor keletkezik, amikor 0 °C alatti hőmérsékletű felületekre a levegőben lebegő túlhűlt ködcseppek vagy apró vízcseppek ráfagynak. Kialakulását elősegíti a gyenge légmozgás is. Mindig a szél felőli oldalon rakódik le vastagabb rétegben.
5. Látást rontó jelenségek
Amikor a levegő sem teljesen „átlátszó”.
Nemcsak az számít, mi hullik az égből, hanem az is, mennyire lehet ellátni.
Pára
A levegő nedvességtartalma miatt romlik a látás, de nem annyira, hogy ködnek nevezzük. A látótávolság 1 és 5 km között van.
Köd
A felszín közelében lebegő apró vízcseppek miatt jelentősen lecsökken a látástávolság, kisebb, mint 1 km. Társulhat hozzá ködszitálás, télen ónos ködszitálás, zúzmaralerakódás.
Por, füst, szennyezett levegő
Száraz, nyugodt időben a légköri szennyzőanyagok (különösen az apró porszemcsék) koncentrációja feldúsulhat és a légkör opálossá válhat. Elsősorban a téli félévben jelentkezik.
Ha a száraz talajról az erős, viharos szél a port felkapja és emiatt romlik a látótávolság, akkor porvihart kell észlelni.
6. Légelektromos és optikai jelenségek
Vannak olyan jelenségek, amelyek nem mindennaposak, de észleléskor különösen értékesek. Ilyenek a légelektromos és optikai jelenségek.
Zivatar
Villámlással és mennydörgéssel járó jelenség.
Gyakran társul hozzá:
- zápor
- intenzív csapadék, felhőszakadás
- jégeső
- szélerősödés, extrémebb esetekben tornádó
Száraz zivatar
Olyan zivatar, amelynél a villámlás és a dörgés észlelhető, de a csapadék nem éri el a talajt, mert a szárazabb alsó légrétegben elpárolog, vagy még nem érkezett meg a csapadék.
Miért fontos?
- különösen veszélyes lehet száraz időszakban
- a villámok tüzet okozhatnak, miközben alig hullik csapadék
Villámlás
A légkörben létrejövő elektromos kisülés, amely a zivatarfelhőket alkotó jégszemek és esőcseppek közötti töltéskülönbség hatására alakul ki.
Mennydörgés
A villámcsatorna mentén hirtelen felhevülő levegő hangjelensége.
Szent Elmo tüze
Ritka légelektromos jelenség, amely kiemelkedő tárgyak csúcsán jelenhet meg zivatarok idején.
Szivárvány
A napfény esőcseppeken való megtörése és visszaverődése hozza létre.
Nap- és holdhaló
Magas szintű, jégkristályokból álló felhőzet esetén alakulhat ki, amikor a Nap vagy a Hold fénye a felhőket alkotó jégkristályokon megtörik.
Irizáció
Más szóval fényelhajlás. A napsugarak az alacsony, illetve középmagas szintű felhőket alkotó vízcseppeken elhajlanak és szivárványhoz hasonló elszíneződés jelenik meg a felhőkön.
Műszerelhelyezési útmutató
Nem elég mérni, jól is kell mérni.
A meteorológiai műszerek csak akkor adnak használható adatot, ha szabályosan vannak elhelyezve. Egy rossz helyre rakott hőmérő, szélmérő vagy csapadékmérő könnyen félrevezető értékeket mutathat.
1. Hőmérő
A hőmérő elhelyezésénél az a cél, hogy ne a napsütés, a felforrósodott burkolat vagy egy házfal hőhatása torzítsa a mérést.
Szabályos elhelyezés:
- fehér színűre festett hőmérő árnyékolóban kell elhelyezni, ez lehet Stevenson-féle hőmérőház, vagy tányéros hőmérő árnyékoló
- jól szellőző környezetben legyen nagyjából 2 méter magasságban
- alatta lehetőleg füves, természetes talaj legyen
- 5-6 méteres sugarú körben ne legyen semmilyen hőt kibocsátó tereptárgy a környezetében (betonos, kavicsos, stb.) és a növényzet se legyen azon belül magasabb, mint fél méter.
Amit kerülni kell:
- erkély
- déli fekvésű fal
- tető alatti zárt hely
- burkolt udvar fölé tett szenzor
2. Szélmérő
A szél az egyik legkönnyebben torzuló meteorológiai elem. Egy ház, fa vagy kerítés is jelentősen befolyásolhatja.
A szél mérését ideálisan 10 méteres magasságban végezzük, de ha ez nem lehetséges, akkor 8-15 m között bármilyen relatíve nyitott területen lévő hely megfelel. Lehetőleg kerüljük el a nagyobb tereptárgyak közelségét (mint pl. épületek, tornyok, fák, stb.), hiszen ezek a szél módosulását, turbulenciát okozhatnak, s ezáltal irreális értékeket mutathat a műszer. A környező akadályoktól (fák, falak, épületek) legalább magasságuk 2-4-szeres távolságára érdemes elhelyezni a műszert.
3. Csapadékmérő
Ezt a szenzort is a tereptárgyaktól távol kell elhelyezni, lehetőleg úgy, hogy a csapadékmérő pereme a talaj felett vízszintesen, legalább 1 méteres magasságban legyen úgy, hogy körbe 45 fokos szögben akadálymentesen hullhasson bele a csapadék. Kerüljük azokat a helyeket, ahol szeles időben fák, falak, tereptárgyak miatt takarásba kerülhet a műszer, és nem tud belehullani a csapadék.
A téglatest alakú csapadékmérő teteje a 2 hosszanti oldalán egy
csavarhúzóval megemelhető, majd levehető. Hengeres csapadékmérőnél kézzel le lehet venni a tetejét, elfordítva azt oldalirányba.
4. Miért számít ennyit a szabályos kihelyezés?
Az adatok csak akkor lesznek összehasonlíthatók és megbízhatók, ha a műszerek megfelelő környezetben működnek.
Tipikus hibák:
- a napos fal mellett túl magas hőmérséklet mérhető
- a háztető mögötti örvénylés hamis széladatokat adhat
- a fa alatti csapadékmérő kevesebbet foghat a valósnál
- az eresz alatti mérő túl sok vizet gyűjthet
